Venczel Valentin
színész, rendező

A Délvidéken, Nagybecskeréken született egy multikulturális családban, egy multikulturális társadalomban.

Az általános és középiskola után elvégezte a belgrádi Színművészeti Főiskola Újvidéki Akadémiájának tanulmányait (1974–78).

1981-ben Lengyelországban, 1985-ben Németországban tartózkodott – mint színész szakmai továbbképzéseken vett részt. Közben több szakmai (színművészeti) szervezetnek és művészeti tömörülésnek tagja volt Jugoszláviában és külföldön egyaránt.

1989-ben költözött Magyarországra: előbb Kaposvárra, majd Egerbe szerződött, ahol jelenleg is a Gárdonyi Géza Színház tagja.

Milyen kötődésed van Bródy Sándor Medikusához és mi az, amit ebből a szövegből kiolvasol?

Elsősorban Bródy Sándorhoz van kötődésem, Egerben működik egy társaság, a Bródy Sándor Társaság, ahol Bródy munkássága, gondolatisága köré szerveződik egy csoport tenni akaró ember. A medikus egy szegmense Bródy sokkal szélesebb skálájú mondanivalójának, a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján íródott és fantasztikusan gazdag módon ábrázolja azt az átmenetet, amikor a századfordulón kiderül, hogy bizonyos értékek, értékrendszerek már nem működnek, és más, ezen értékeket helyettesítő, morális erkölcsi normák pedig még nem működnek. Ez számomra fontos találkozópontja ennek a darabnak a mai helyzetünkkel. Ma pontosan azt éljük meg, hogy azok az értékek, amelyeken nevelkedtünk, amelyek mentén építettük az életünket  megkérdőjeleződnek. És én nem látom még – lehet, hogy azért mert konzervatívvá váltam – azokat az új értékeket, amelyek ezeket felváltanák. Ugyan látok valamiféle eredményeket, célbajutásokat, de ha ezeket morálisan akarom vizsgálni, nem látom a morális alapjukat, tehát nem látom a tartós értékszerűségüket sem. Azt hiszem, A medikus is erről szól: látszólag sikeres emberek, akik diploma előtt állnak, a következő lépés megtételekor egyszerűen azért torpannak meg, mert nem tudják pontosan, hogy hogyan és hová. Viszont megmondják nekik ezt, csak akkor meg érzik, hogy ez a mások által meghatározott irány valamitől nem működik, nem találkozik az ő belsőjükkel, valamitől nem igaz és nem Istentől adatott. Visszatérek abba az időbe, amiben mi vagyunk: itt is egy sor olyan dolog történik mindannyiunkkal, amire azt mondjuk, hogy nem tudjuk, kitől jön.