A sarlatán

Itt ülünk egy hideg konyhában az isten háta mögött. Odakint havazik, süvít a szél. Ülünk ebben a sivár délutáni fényben, egy kis asztal mellett egymással szemben, és arról beszélgetünk, hogy mit érzünk valójában, valójában mire is lenne szükségünk, és ebben az eszmecserében, ebben a vallomásban benne van a jó cselekvésének a lehetősége, mert mindez annyira igaz, annyira valóságos! Ez valóságos. Ez megtaníthat bennünket valamire – téged és engem – és végeredményben bárki mást, aki most minket néz. Ez színház.