#ORPHEUS #EURYDICE

Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán duója Orfeusz és Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve át az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet.
Eurüdiké most kortárs világunk poklába száműzetik. Természetesen ide is követi őt szerelme, a görög mitológia híres dalnoka, ám Orfeusz hiába érti még az állatok nyelvét is, ez a világ számára kiismerhetetlen, a líra feltalálója egyszerre ügyefogyottá és tehetetlenné válik – nincs ereje szembemenni a 21. század világképével.

Megpróbál megfelelni az Eurüdiké új ízlésvilágának. Orfeusz azonban nem képes megtagadni önmagát: a szeretett nőtől teljesen eltérő, lényegileg lassúbb, belső ritmusa nem talál harmóniát megváltozott szerelme hétköznapjaival. Halhatatlannak hitt, még a halált is túlélő szerelmük kerül veszélybe. A boldog, kortalan lassúság értelmezhetetlenné válik a jelen múlandóságában, gyorsaságában.
Orfeusz újra lemegy az alvilágba a szerelme után, de most a kapcsolatuk válik pokollá. A táncduó a mítosz világa és a ma valós viszonyai között feszülő ellentétet mutatja be, ám drámaiságában ennél jóval tovább megy, hiszen hőseit is demitologizálja. Orfeusznak és Eurüdikének most nem afféle gigászi ellenfelekkel kell megküzdeniük, mint a halál. A hétköznapok, a változás, a különböző világnézet hozta dicstelen, mégis kemény harc lesz az övék.

Izgalmas vállalkozás ezt a disszonanciát, és a különbözőségekben felvillanó, pillanatnyi összecsengéseket pusztán a mozdulatok nyelvére kódolni. A tánc képes megmutatni az emberi kapcsolatok mozgatórúgóit, az újra és újra feszültséget és feloldhatatlan ellentéteket generáló, belső erőket.